1979-ben szüleim úgy dönöttek, elfogadják édesapám külföldi kiküldetési megbízását. Sierra Leone-ban, egy kormányközi megállapodás keretében egy kohászati vállalatnál technikai tanácsadóként kapott állást. Mivel az egész családot érintette a kiküldetés, 1979. februárjában kiköltöztünk Freetown-ba.
Egy budapesti általános iskola első osztályában eltöltött fél év után igencsak sokkoló élmény volt a Ronsap Preparatory School-ban folytatni a tanulmányokat. Hiszen egy szót sem beszéltem angolul, az ország hivatalos nyelvén. És a sok afrikai, barna bőrű gyermek is furcsa, szokatlan volt számomra.
Két élmény a legemlékezetesebb a kezdeti nehézségekkel kacsolatban az első napomon az új iskolában. Először is: hogyan lehet kommunikálni, ha egy kukkot sem beszélünk az új közösség nyelvén? Szerencsére Apukám segített ki a bajból - ő már egy ideje tanulta szorgalmasan a nyelvet - egy kis papírt nyomott reggel, indulás előtt a kezembe, melyen három sor állt:
I am hungry
I want to go to the toilet
I want to go home
Szerencsére a ruházatra nem kellett külön ügyelni, lévén trópusi a klíma. A túlélő-cetli jól vizsgázott, épségben hazajutottam az első nap után.
A nagyon kedves, szintén barna bőrű tanítónéni jóvoltából egy szót is megtanultam az első nap. Ez volt az első angol szó, amit életemben megtanultam: sweet - cukorka. Ugyanis, ha valamit jól csináltam - pl. az ABC betűit jól ejtettem, egy cukorral jutalmazott a tanító néni, és mindig mondta: sweet. Hát, ezt a szót eléggé hamar meg is tanultam.
Ha neked, Kedves Olvasó, szintén van hasonló élményed, amit szeretnél megosztani a honlap látogatóival, ne habozz, kérlek írd le bátran.
A kép később, már az International Schoolban készült, ahol volt egy-két másik fehér diák (és tanár) is. A képen egyébként látható az a fiatalember is - gyermekkori barátom -, aki a Bona Vox Nyelvstúdió logo-ját tervezte, és jelenleg Brightonban él.
Ehhez a blogbejegyzéshez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!